Ma hivatalosan is beengedtem a napfényt az életembe. Kezdetben csak az átlátszó függönyöm két oldalán talált magának utat, de később behívtam a szobámba teljes egészében. Ez az állapot a mai napra tartósnak ígérkezik, kár, hogy a négy fal között kell eltöltenem e pompás őszi napot. Hűvös van és a szél is fúj a változatosság kedvéért, de az eső áztatta levegő hiányát semmi sem tudja felülmúlni. Gondoltam, hogy kiülök a grill szigetre, ha már ilyen szépen megvilágosodtam ma reggel 4 óra alvás után, s minden percben a Világbékére gondolok, és a madarak csicsergésén andalgok. Mindez nagyon valóságosnak hatna, vagy normálisnak tűnne, ha egy A/4-es méretnyi LSD bélyeget nyalogattam volna el tízóraiként, és egy Volkswagen Transporter T2-ben ébredtem volna.  

Ezen emelkedett hangulatot a pénteken letelt első tanítási hétnek tudhatom be. Szinte hihetetlen, hogy mennyire más világ van itt. Minden percben attól rettegek, hogy mikor fogok felébredni, vagy mikor mondják nekem, hogy ennyi volt, láttál mindent, mehetsz haza.

Wilheminenhofstrasse-n elterülő Campusunk egy régi gyártelepből lett kialakítva. Az épületek körül ma is működő, egekig érő kéményekkel keretezett gyárak vannak. Természetesen az egyetem épületei a legmodernebb technikákkal vannak felújítva. Az én óráim rendszerint az A épületben vannak, amely 5 emeletére 3 vagy 4 lifttel lehet feljutni. A belső terek csillognak - villognak, sehol nincs szemét, semmi sincs megrongálva. A falakat ízlésesen elkészített és elrendezett tanulói munkák díszítik. Vannak úgynevezett szeminárium termek, illetve stúdiókra emlékeztető, alkotói szobák. A menza itt komolyan mondom még nagyobb. A héten csak egyszer ettem ott, s a nagy terem, a tömérdek szék, asztal, a hatalmas választék, a minimum 10 féle főétel, 20 féle saláta, 10 féle krém, joghurt, szendvics, főzelék stb., egészen megszeppentté tett, nagyon kicsinek éreztem magam és elveszettnek. Lányos zavaromban sikerült kiválasztanom a 2 legrosszabbul sikerült fogást. Víz ízű, kinézetre amúgy igen kívánatos áfonya szószos tejbegrízt, és meg nem mondanám, hogy miből készült sárga levest fektettem a tálcámra. Szerencsére mellé csempésztem egy berlini zsemlét is, ha ezt nem teszem, akkor biztosan éhen maradok, mert a gríz felét, és a leves 2/3-át sikerült csak magamévá tennem.

Az órák is nagyon jók voltak, bár most minden rövidített verzióban futott. Konzultáltunk, bemutatták a félév feladatait, a követelményeket. Mivel az órák legnagyobb részében szakszavak hangzottak el, így sokat mondok, ha azt állítom, hogy az elhangzottak 35%-át értettem. Persze, ha minden erőmmel összpontosítok a tanár szavaira, akkor egész jól megértem, de ez nagyon fárasztó tud lenni. Szünet az általában nincs, így sokszor megzavarta a korgó gyomrom az óra menetét.

Kezdetnek két ruha kollekciót kell terveznem, ezekből 1-1 ruhát megvalósítanom, illetve egy férfi zakó előállítása is várat még magára. A témáim a következőek: Vom Charme des Zufalls (a véletlen bájától), és Zeitzeichen (időjelzés), mind a kettő elég nehezen megfogható, hiszen teljesen máshogy fordítom, máshogy értelmezem ezeket a meghatározásokat. A lényeg az, hogy a témák alapján kell inspirálódnom, és ötleteket gyűjtenem! Lehet, hogy a jó öreg „magyar – művészettörténet” módszert használom: kitalálok valamit, és belemagyarázom a témát.

Lázas keresésbe kezdtem a héten. Szakmai gyakorlatos helyre fáj a fogam, írtam is néhány cégnek, egyikük komolyabban érdeklődött utánam és egy rövid levelezést követően meginvitált egy személyes találkozóra. Figyelmeztettem, hogy annyira még nem vagyok profi német nyelvből, de ragaszkodott hozzá. Remélem szerencsével járok és szótárral! :)

A vágyakozás kora

(Stílszerűen „Berlin Sans” betűtípust választottam a cím megadásához, remélem ez a blogomban is átjön)

Istenem, adj nekem napi 12 óra alvást! Hiába van az embernek kukázott függönye, ha nem tudja felszerelni. Az extrém belmagasság átka. Az íróasztalra-szék kombót egyelőre még nem mertem bevállalni. Az a lényeg, hogy a nap reggeli intenzív munkája miatt mostanában megint nem tudok aludni. Éjjel nehezen hajtom álomra a fejem, hajnalban felriadok. Reggelre kiizzadok, annak ellenére, hogy kikapcsolják a fűtést. Amiben az a slusszpoén, hogy nálam alapból nem lehet 5. fokozatra kapcsolni a hőátadás intenzitását, hanem csak 3,5-re tudom feltekerni. Ennek főleg a téli mínusz 15 fokban fogok örülni.

A keddi napon megejtettük a „Pubcrawl” hívószavú közös kocsmatúránkat. Ezen jeles eseményen nem sok emberke vett részt, mivel mindenki a tanulók zöme hazautazott, vagy egy másik várost látogatott meg. A Hakescher Markton volt a „Meeting Point”, vagyis itt gyűlt össze a nagyjából 40 fős tömeg. Itt kaptunk egy kis hideg elleni, orvosságként ható gyomorkeserűt, ami valójában édes dzsúsz volt. Egy mexikói hangulattal meghintett hatalmas étterem-bárban folytattuk az estét. Ott megkaptuk a következő kedvfokozó üdítőnket, stílszerűen tequilát szolgáltak fel nekünk. Maradtunk kb. 45 percet, ezalatt saját költségen lehetett koktélozni, vagy egyéb bólét rendelni. A következő állomás egy keleti hangulatú pub volt, ahol jó pénzért, még vízipipázni is lehetett. Utolsóként a Zapata nevű kávézó, pub, kocsma, diszkó, club jött, ahol mi már egyszer megfordultunk. Itt elektro-macskazene volt a talpalávaló. Az este itt is érdekesen telt, életemben nem szólított még le ennyi pasi összesen 3 óra leforgása alatt. Megvártuk a reggelt, a kedvezőbb hazautazási lehetőségek reményében, s szerencsénkre a busz sem maradt ki.

Szerdán ismét magányosan a Bierkeller-ben (szó szerint: Sörpince) tengődtünk. Úgy 11 óra tájékán már embereket is láttunk, és végre eljutottam odáig, hogy párbeszédet folytattam valakivel, sőt egyenesen 2 emberrel is beszélgettem németül! Nem sokat persze, de kezdésnek elég volt. :) A lépcsőházi hazavezető utamon bukkantam rá újabb szeretetcsomagomra! Hihetetlen, hogy mekkora cigány tud itt lenni az ember! Kezdetben egy műanyag keverőtálért, evőkanálért fohászkodtam és egy függönyért. Még a múlt héten kaptam fém tésztaszűrőt, kést, kanalat! fél csomag rizst, egy gerezd fokhagymát és egy csavarhúzót. Vasárnap este találtam 2 darab műanyag keverőtálat, egy kerámia mélytányért, egy bögrét, egy műanyag tésztaszűrőt (sokkal jobb), és egy sörös poharat! Mindezt kifogástalan állapotban. És ezen az áldott szerda éjjelen, a sok fohász után, imáim meghallgatásra kerültek, mert a lépcső tövében egy eredeti NDK-s vízforraló várt rám! Jelentem, működik! :D

A legnagyobb kalandot a tegnapi napon kétségkívül a Lidl-s hadjárat jelentette. Éles szemű Lilla barátom, már ideje korán felismerte, hogy az alagsor roskadozik a Lidl-s bevásárlókocsik tömege alatt. Hallottunk már meséket az itteni szokásokról, bár nálunk inkább a szükség győzött, hát elkötöttünk egyet. Nagybevásárlás címén irányba vettük a legalább 2 kilométerrel messzebb fekvő Lidl-t. Élvezet volt végigtolni a járgányt a macskaköves részeken. Odafelé még mondjuk működött a „Hopp-hopp-emel!”- megoldás, de visszafelé már kevésbé. Az idő is nagyon jó volt, még a kabátomat is ledobtam magamról, este bezzeg, a városnézés utáni kemény 3 fokos hűségben (!), azon aggódtunk, hogyan éljük túl az elkövetkező napokat!

I’ts a new dawn, I’ts a new day, I’ts a new life for me, and I’m feeling good! Stílszerűen Nina Simon népszerű slágerével indítom beszámolómat, hiszen a mai hajnal a függetlenséget hozta el számomra. Egyedülállóként ébredtem. 4 kemény hónap alatt sikerült csak rájönnöm, hogy ez így nem fog működni. A lelki sár szitálása az egy más tészta, konklúzióként azt vontam le, hogy most már mindent szabad!

Berlin, Berlin… Miért vagy Te Berlin?

A pénteki napon véget ért a nem túl nívós 2 hetes, intenzív német nyelvkurzusunk. Utolsó alkalommal filmet néztünk, a címe Jenseits der Stille volt. Egy kislány nővé cseperedéséről szólt, amely folyamatot a szülei siket volta tette érdekessé. A nyelvi megváltást ettől a kurzustól vártam, de sajnos még mindig azt kell mondanom, hogy németül még nem beszéltem itt. Lehetetlen! Mindenki angolul kommunikál. Sok tanuló ezen a kurzuson hallott először német szót. Ilyenek például a spanyolok, ők rengetegen vannak, az olaszok egész jól beszélnek németül, de van itt brazil, amerikai, skót, ír, dán, belga, holland, sok finn, litván, lengyel, ausztrál, ausztriai hallgató is. Azt ezt megelőző napon voltunk egy hajós városnézésen, ami szintén ingyenes volt. Az volt a szerencsénk, hogy ez a program pont a két napos berlini vénasszonyok nyarára esett. A hőmérséklet egészen 28 fokig szökött fel. Jó volt 3 órát ringatózni a Spree-n a tűző nap alatt, ráadásul nem sok izgalmas látnivaló csurrant-cseppent. A Molekula-man nagyon bejött, hajóval elcsusszanni mellette, pedig külön élmény volt. Másfél óra elteltével, már fogpiszkáló darabokkal próbáltam kitámasztani a szemhéjamat, mert iszonyatos álom nehezedett rá. Velünk szemben két ír gyászhuszár ült, az egyik már most huszonévesen úgy nézett ki, mint egy harcedzett, vén tengeri medve, a hangja meg rajzfilmbeillő volt. Az asztaltársaság többi része kínai volt, ők olyanok voltak, mint a 13 éves gyerekek.

A héten volt még egy izgalmas pillanat, amikor Lilla kizárta magát. vagy én zártam ki őt?! A kulcsom ott hevert az asztalán, s mikor átszaladtunk megnézni Esztit, ő az én kulcsomat kapta fel, én meg berántottam az ajtót, hogy ne legyen már nyitva, ki tudja, hogy ki jár erre. Az ő kulcsa bent maradt, így elterveztük, hogy nálam, vagy Esztinél alszik, reggel pedig Herr Hausmeister ajtót nyit. De nem kellett eddig várnunk. Kiderült ugyanis, hogy a spanyol fiúk lakatosok! Három srác készséggel állt rendelkezésünkre a betörést illetően. A mutatványhoz egy plasztik kártyára, és egy hegyesebb szerszámra, késre, vagy csavarhúzóra volt szükség. Voilá, nem kevesebb, mint 10 perc alatt bebocsátást nyertünk! Szóval nem túlzok, ha azt mondom, hogy a spanyol fiúk lakatosok. :D

Péntek este a Welcome party-ra voltunk hivatalosak, ami furcsa mód este 9-kor kezdődött és egészen hajnali 2-ig lehetett ropni a táncparketten. Kaptunk welcome drinket, illetve én még vodkás almalevet is kaptam drága André, főbuddytól, aki minden szívbaj nélkül tudtomra adta, hogy szereti a magyar lányokat, de mikor a keze tiltott területekre vándorolt, faképnél hagytam.

Szombaton erősen regenerálódtunk, és hidratáltunk vízzel, meg tejjel, este pedig hála annak a szentnek, aki feltette rögtön youtube-ra, az x-faktor című szórakoztató műsorral chill out-oltunk.

Vasárnap az eső ellenére kimozdultunk egészen a Hakescher Markt-ig, ahol szerencsésen belebotlottunk egy design boltba. Nos, ott a könnyem kicsordult a gyönyörtől, hogy ezek a németek mekkora királyok a művészet szempontjából. Rengeteg street art művésznek és grafikusnak voltak ott a portfóliójuk különleges, őrültnél őrültebb könyvekbe kötve. fantasztikus inspiráló élmény volt, azóta is lázban égek, valamit rajzolni, alkotni kellene. A második állomásunk a Hauptbahnhof volt. Ez számomra is érdekes, hogy plázázni a főpályaudvarra megyünk. Az egész épületet úgy kell elképzelni, mint egy üvegpalotát, van vagy 5 szintes, meg még néhány fél szint, mozgólépcsők tömege kígyózik a szintek között, és egymást váltják az üzletek, gyorséttermek. Itt ért az első negatív élmény, a Relay nevű boltban éppen megvettem Anyunak a Burda Plus-t, s a fizetésnél az esernyőmet egy polcra támasztottam, sajnos otthagytam, a bolt előtt viszont eszembe jutott, de mire visszaértem, már valaki meglovasította. Örültem, hogy 7 euróért ugyanezzel a lendülettel a szemben lévő árudában beszerezhettem egy újat. Érzésem szerint, ez tartósabb lesz. :)

Ich bin eine Berlinerin(Mert ugye én Fraunak számítok)

Németország fővárosa felé vezető út viszonylag zökkenőmentesre sikerült, azért megemlíteném az autópályán éjszaka cikázó, bólogató sofőröket. 3 órányi alvás után élvezet volt arra kelni, hogy a felkelő nap sugarai átütnek a szemhéjamon, és Csehország zöld hegyekkel tarkított kanyargós útjain száguldunk. Eldöntöttem, hogy oda még vissza kell mennem. Újabb ország kapott helyet a képzeletbeli kívánságlistán. Berlinbe beérve, azonnal feltűnt, hogy nincs forgalom. Nagyon kevés az autós, mindenki biciklivel közlekedik, erre van is lehetőség, hála a gondosan kiépített bicikli utaknak. Ez utóbbiak sokkal jobb minőségűek a gyalogutaknál. A levegő sokkal tisztább, mint például Budapesten, vagy akár Pécsen, viszont párás, ezt a hajamon meg a bőrömön tapasztalom. A kollégiumot is könnyen megtaláltuk, Hausmeister bácsi is készséggel állt rendelkezésemre. Kicsit ijesztő volt az ürge, ahogy terminátort megszégyenítő robotos mozgással, masírozott végig a folyosókon, a szobám felé. A szoba elég nagy, és luxuslakosztály az előző kollégiumhoz képest, hála a kolesz melletti Kaiser’s-nek az ellátást nulláról all inclusive-ra tornásztam fel. A Hausmeister bácsi a szabályok ismertetésénél kissé hadaróra vette a figurát, de én továbbra is értelmesen bólogattam. Szörnyű hiányosságra lettem figyelmes, a fürdőben nem volt zuhanyfüggöny, így árasztásos testművelést végzek, minden fürdés alkalmával. Később kedves Buddymmal elzarándokoltam az Ikeába, ahol hát persze, hogy csak a legdrágább 12 eurós zuhanyfüggöny volt!

Az árakban csalódnom kellett, minden baromi drága. Szerencsére itt is vannak „gazdaságos” termékek, így be lehet osztani a pénzt, és éhen sem kell halni. Vegyük példának a Lidl-t, itt az árak teljesen egyformák. Jó mondjuk van, ami 10 forinttal drágább, van, ami 20-al olcsóbb. Sajnos mastercardomat itt nem tudom használni, csak a készpénzes megoldás jöhet szóba, ami az első és a második ott jártamkor is kínos helyzetté fajult a pénztárnál, amikor sorban tologattam vissza a termékeket törlésre. Ez a baj, ha csak 20 eurót viszel nagybevásárlásra. A gyorséttermeket elfelejthetem, alkoholt boltban érdemes venni, de remélem találok majd itt egy olcsó Bakegérszerű Kneipe-t.

Csütörtökön tartották az ünnepélyes megnyitót a HTW aulájában, ami itt nem a földszinten van, hanem a legfelső szinten. A Schwerpunkt számomra az volt, amikor egyesével fel kellett állnia a 156 embernek és bemutatkoznia. Nem gyengén izgultam, rám jött a remegés, és legalább 15 alkalommal elhadartam magamban, hogy „Ich heisse Edina Varga. Ich komme aus Ungarn. Meine Heimat Universität heisst Óbuda Universität und mein Studiengang ist Modedesign. „ Nem kaptam visszajelzéseket, de remélem, hogy nem rontottam el. :D

A Buddym ekkor is tartotta a frontot mellettem. Katharina egy igazi tündér! Tényleg mindenben segít, mindent megcsinált helyettem: bejelentett a Bürgeramt-ban, nyitott nekem Bankkonto-t, aláírtuk a Mietvertragot, megkaptam a Semnesterticket-em. Utóbbi egy A/5-ös méretnél valamivel kisebb, otromba papírdarab, ami egyben a féléves bérletem is. Vettünk hozzá direkt gyerekeknek való tokot, mert a nevem egy hét után kopásnak indult rajta. :D Katharinával eddig sajnos nem sokat tudtam beszélgetni, mert németül kellene megtennem, és az angol most jobban megy. Meg félek, nagyon félek németül megszólalni. L 

A legolcsóbb koktélos helyet a Warschauer strassén találtuk meg, ahol egy koktélért 3 eurót kellett  lecsengetni. Egyszer belefér gondoltam. Az említett utca amúgy nagyon népszerű. Egymást váltják a pubok, szórakozóhelyek, kajáldák, second hand shopok, az utcán csak fiatalokat lehet látni, ami nem jellemző arra a környékre, ahol a kollégium van. Itt pezseg az élet, meg a pezsgő is a kezekben, ugyanis itt SZABAD AZ UTCÁN ALKOHOLT FOGYASZTANI. A romkocsmák Németföldön is reneszánszukat élik, így már másodszor buliztam Casapeia nevű helyen, ami egy régi, omladozó gyártelepből lett kialakítva. Ezen az estén próbálhattam ki az utcai 50 centes wc-t is, amit a kaland után egyszerűen csak spaceship-nek neveztem. Az egész helyiség lemossa magát belülről, aztán nagyon hangosan szárítja a használat után. Csütörtökön a német szintfelmérő dolgozatot megelőző estén egy LUX nevű szórakozóhelyen kötöttünk ki, ahol egy International Erasmus party folyt. nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ellőhetem a „Hogy milyen kicsi Berlin” poént, de ott összefutottam 2 sráccal is, akikkel előzőleg Facebookon ismerkedtem meg. Mindez, persze a véletlen műve.

A szintfelmérő nem tűnt nagyon nehéznek, majd hétfőn rögtön az első óra előtt megtudom az eredményt. 16 szintet állítottak fel, amit nehezen tudok értelmezni:

• 1. extra kezdő.
  
• 2. hallott már német szót - kezdő.
  
• 3. legalább 3 kifejezést tud németül kezdő.
  
• 4. tudja, hogy ő most Németországban van, ahol mindenki németül beszél, és ő is tud néhány kifejezést németül – kezdő.
  
• 5. kezdő.
  
• 6. álkezdő.
  
• 7. aki titkolja, hogy tud németül álkezdő.  
  
• 8. olyan álhaladó, akinek nyelvvizsgája is van, de nem használta a német nyelvet.
  
• 9. álhaladó.
  
• 10. haladó, ő az, akit nem tudnának már eladni.
  
• 11. haladó, konyhanyelven halad a mindennapokban, és a nyelvtant is vágja.
  
• 12. haladó, aki már egy randit is meg tud beszélni részegen.
  
• 13. középhaladó, aki folyékonyan beszél, de néha téveszt.
  
• 14. nagyon überhaladó, akinek minimum felsőfokú nyelvvizsgája van.
  
• 15. nagyon überhaladó, akinek felsőfokúja van, és minden nap használja is a németet.
  
• 16. az extra király überhaladó, aki anyanyelvi szinten keni - vágja a németet.

Nos, én örülnék, ha a 8. csoport környékére pottyannék be. Szinte hihetetlen, de a 13. csoportba sikerült becsáváznom magam. Anya, hagyd ki a következő mondatot: Szóval kissé másnaposan sikerült azt a Deutsch Test-et megírnom, mégis kiderült, hogy a schriftliche Kommunikation sokkal jobban megy. Sajnos amióta itt vagyok még nem nagyon sikerült németül csevegnem, inkább az angol az, ami népszerű. A csoportom az borzasztó… A 3 óra alatt általában 3 egész feladatot sikerül megoldani, túl sok a „Gyere ki a csoport elé, beszélj erről a képről, égesd le magad, érezd kényelmetlenül magad” feladat. Erőltetve vannak a kiscsoportos közös feladatok és emiatt nem haladunk semmit, arról nem beszélve, hogy olyan feladatokat adnak nekünk, amihez hasonlót még 10. osztályban csináltam.

A mai napon (20. 10. 2010) véglegesítettük a tárgyfelvételt. A következő kurzusokon fogok részt venni:

Modellgestaltung

Modedarstellung

Gestaltungslehre

Schnittkonstruktion

Kollektionskonzept

Schnittgestaltung

Produktmanagement

Englisch ( ez valami középfokú nyelvvizsga előkészítő, vagyis laza 3 szinttel erősebb a tudásomnál, de úgy vagyok vele, hogy nincs tétje, s talán nem is árt, ha megfingatnak egy kicsit. )

A Nagy Van-Nincs Lista:

VAN

Megfázás rögtön az elő napon.

Magyar lányok: Gasztonyi Lilla, aki otthon is a csoporttársam, Szórád Eszti, aki amúgy Pécsen tanul, Mátyás Anikó, aki vonattal jött, és Futár Fanni, akit soha nem látok. :D

Emeletes helyi járat: Egy kis extra élmény az elmaradott országból érkező magyaroknak.

Dunkin Dounats

Sok Starbucks coffee

Sokféle mobilszolgáltató: Szemét FONIC!!!!!!!!

Mehrwegflasche, vagyis minden üveg visszaváltható: Ahogy egy tisztességes hajléktalan, úgy gyűjtöm az üvegeket. Egy ásványvizes palackkért 0,25 euró üti a markom!

Segítőkész, kedves emberek

Biztonság: A szomszédban egy hatalmas rendőr horda lakozik.

Csend: 22 óra utáni Lärmschutzal megspékelve.

Tiszta levegő: Pont ezért szutykos még a tüdőm.

Király, étterem színvonalú menza: Olyan nagy, mint egy focipálya és egy lila színű, Studentencard-dal kell fizetnünk.

Currywurst: Ígérem, egyszer megkóstolom. Minden nap készülök rá, és intenzíven vágyakozom.

Berliner Rundfunk 91,4: A helyi rádió. Minden reggel ezt hallgatom, és tényleg kifogástalan „nagy klasszikus” zenéket játszanak!

Jó társaság: Minden erasmusos deják jó arc, mindenki mosolyog,mindenki bulizik és mindenki közösülni akar, ezt néha nehézkes tolerálni. :) Állíthatom, hogy egy jó csapat verődött itt össze.

NINCS

Éjszakai járat (busz): Hallo, ja, hall engem valaki? Mi az egy fél órát kell gyalogolnom hajnalban haza? Mi az, hogy napközben meg kimaradnak a buszok? Mi az, hogy mindenhol k***a macskakövekkel borított utcákon falhatom a métereket? És miért kell mindig botladoznom? Viszlát magas sarkú!!!!! Egykor még szerettelek!!!

Ellenőr!!!!!!!!!! hehehhe, bár állítólag valaki már találkozott velük…

Normális WC a suliban: Szintén első nap ért egy kedves pillanat az árnyékszékkel. A lehúzás után egyszerűen mindent elöntött a víz. Sikerült vizet fakasztanom a 2 emeleten, amely vad gejzírként lövellt elő a  a wc mögül, én meg sikoltozva próbáltam a befelé nyíló ajtót kirántani, amely mozdulatot a saját testem akadályozott meg a 80 négyzetcentiméteres helyiségben.

Kevés a kuka

Túró Rudiiiiiiiiiiiii I miss u!

Vasárnapi nyitva tartás: Vasárnap reggel fél 9-kor sugárútra keltem, hogy aznapra tervezett éhségemet csillapítván némi szénhidrátot vegyek magamhoz, erre semmi nem volt nyitva a környéken. Otthon ártatlan képpel, nagy zöld szemeket villantva kényszerítettem ki Lillától egy szelet toast kenyeret. :)

Olcsóság: Az tény, hogy mindenki kedves, és az ügyintézés is általában gyors, de hogy mindenhol pénzt gombolnak le rólad, nah az nem túl herzlich! Legjellemzőbb példaként a mosógéppel hozakodnék elő: 2 euro egy menet!

Ingyenes szórakozóhely: Eddig a legolcsóbb belépőjegyet a magnet Club-ban gomboltál le rólam, ez egy jelképes 4 eurós összeget jelentett. A dizsi, amúgy nagyon jó volt. Itt zajlott az első közös party. Autentikus indie-rock-ra rázhattuk a hajunkat, öklünket, mellünket.

Mentes ásványvíz: Első délutánomon, a szomszédban lévő Kaisersben bonyolított első nagy bevásárlásom alkalmával, első áldozó tekintettel, mit sem sejtve fordultam be a „piás” részlegre, hogy egy karton mentes vizet borítsak rozoga, recsegő kocsim alsó szintjére, amikor kétségbeesve tapasztaltam, hogy az ásványvizek ugyanannyiba kerülnek, mint például a coca-cola, és csak 2 fajta mentes víz van!!!!! Contrex, illetve EVIAN. Másfél literes kiszerelésben egy euró. 2 hete érzem, hogy intenzíven száradok ki. Jobb lenne, ha nem csak a Berliner Kindl becézetű sörrel hidratálnék.  

Függöny: Elhatároztam: Szenvedek, de akkor sem fogok plusz függönyt venni. Varrógépes kezelés nélkül nem lenne valami esztétikus látvány. Az az egy vajszínű lepel nem sokat takar a reggel reflektorként, 50 Celsius fokkal a képembe világító napsugárból.

Szombaton délután ellátogattunk az Oranienburger straße-ra, amely helyet még a buszos Stadtrundfahrt-on néztünk ki. Egy hatalmas régi üzletház, és annak udvara van romkocsmává, romklubbá, romkiállítótérré alakítva. Az épület több emeletes, minden szintjén lepukkant „showroomok” vannak, ahol a művészek alkotnak, árulják műveiket, sőt, vannak, akik ott is élnek! A falakon egy tiszta, üres négyzetcentimétert sem lehet találni, mindent jó minőségű graffitik borítanak. Az épület mögött rozoga kis galériák vannak, az egész olyan, mint egy hajléktalantelep, de ennek ellenére nagyon hangulatos és bámulatos alkotásokat csodálhattunk meg itt.

A Stadtrundfahrt, annak ellenére hogy, busszal mentünk, és így a fotós dokumentálás, vagy hosszas nyálcsorgatós bámulás lehetetlen volt nagyon jól sikerült. Én nagyon megvoltam elégedve a mi kis keleti oldalunkkal, már itt érzékeltem, hogy minden mennyivel modernebb, mint Budapest, aztán, amikor átgurultunk nyugatra, azt hittem, hogy New Yorkba értem. Baromi modern a nyugati rész, hatalmas, csillogó épületek, rengeteg puccos étterem, pub, drága üzletek, minden utcában 2 H&M üzlet, nem tudod, hogy hova nézz szituáció, és a szomorú valóság, szerény országunk legalább 20 évvel le van maradva, vagyis el van maradva.