I’ts a new dawn, I’ts a new day, I’ts a new life for me, and I’m feeling good! Stílszerűen Nina Simon népszerű slágerével indítom beszámolómat, hiszen a mai hajnal a függetlenséget hozta el számomra. Egyedülállóként ébredtem. 4 kemény hónap alatt sikerült csak rájönnöm, hogy ez így nem fog működni. A lelki sár szitálása az egy más tészta, konklúzióként azt vontam le, hogy most már mindent szabad!

Berlin, Berlin… Miért vagy Te Berlin?

A pénteki napon véget ért a nem túl nívós 2 hetes, intenzív német nyelvkurzusunk. Utolsó alkalommal filmet néztünk, a címe Jenseits der Stille volt. Egy kislány nővé cseperedéséről szólt, amely folyamatot a szülei siket volta tette érdekessé. A nyelvi megváltást ettől a kurzustól vártam, de sajnos még mindig azt kell mondanom, hogy németül még nem beszéltem itt. Lehetetlen! Mindenki angolul kommunikál. Sok tanuló ezen a kurzuson hallott először német szót. Ilyenek például a spanyolok, ők rengetegen vannak, az olaszok egész jól beszélnek németül, de van itt brazil, amerikai, skót, ír, dán, belga, holland, sok finn, litván, lengyel, ausztrál, ausztriai hallgató is. Azt ezt megelőző napon voltunk egy hajós városnézésen, ami szintén ingyenes volt. Az volt a szerencsénk, hogy ez a program pont a két napos berlini vénasszonyok nyarára esett. A hőmérséklet egészen 28 fokig szökött fel. Jó volt 3 órát ringatózni a Spree-n a tűző nap alatt, ráadásul nem sok izgalmas látnivaló csurrant-cseppent. A Molekula-man nagyon bejött, hajóval elcsusszanni mellette, pedig külön élmény volt. Másfél óra elteltével, már fogpiszkáló darabokkal próbáltam kitámasztani a szemhéjamat, mert iszonyatos álom nehezedett rá. Velünk szemben két ír gyászhuszár ült, az egyik már most huszonévesen úgy nézett ki, mint egy harcedzett, vén tengeri medve, a hangja meg rajzfilmbeillő volt. Az asztaltársaság többi része kínai volt, ők olyanok voltak, mint a 13 éves gyerekek.

A héten volt még egy izgalmas pillanat, amikor Lilla kizárta magát. vagy én zártam ki őt?! A kulcsom ott hevert az asztalán, s mikor átszaladtunk megnézni Esztit, ő az én kulcsomat kapta fel, én meg berántottam az ajtót, hogy ne legyen már nyitva, ki tudja, hogy ki jár erre. Az ő kulcsa bent maradt, így elterveztük, hogy nálam, vagy Esztinél alszik, reggel pedig Herr Hausmeister ajtót nyit. De nem kellett eddig várnunk. Kiderült ugyanis, hogy a spanyol fiúk lakatosok! Három srác készséggel állt rendelkezésünkre a betörést illetően. A mutatványhoz egy plasztik kártyára, és egy hegyesebb szerszámra, késre, vagy csavarhúzóra volt szükség. Voilá, nem kevesebb, mint 10 perc alatt bebocsátást nyertünk! Szóval nem túlzok, ha azt mondom, hogy a spanyol fiúk lakatosok. :D

Péntek este a Welcome party-ra voltunk hivatalosak, ami furcsa mód este 9-kor kezdődött és egészen hajnali 2-ig lehetett ropni a táncparketten. Kaptunk welcome drinket, illetve én még vodkás almalevet is kaptam drága André, főbuddytól, aki minden szívbaj nélkül tudtomra adta, hogy szereti a magyar lányokat, de mikor a keze tiltott területekre vándorolt, faképnél hagytam.

Szombaton erősen regenerálódtunk, és hidratáltunk vízzel, meg tejjel, este pedig hála annak a szentnek, aki feltette rögtön youtube-ra, az x-faktor című szórakoztató műsorral chill out-oltunk.

Vasárnap az eső ellenére kimozdultunk egészen a Hakescher Markt-ig, ahol szerencsésen belebotlottunk egy design boltba. Nos, ott a könnyem kicsordult a gyönyörtől, hogy ezek a németek mekkora királyok a művészet szempontjából. Rengeteg street art művésznek és grafikusnak voltak ott a portfóliójuk különleges, őrültnél őrültebb könyvekbe kötve. fantasztikus inspiráló élmény volt, azóta is lázban égek, valamit rajzolni, alkotni kellene. A második állomásunk a Hauptbahnhof volt. Ez számomra is érdekes, hogy plázázni a főpályaudvarra megyünk. Az egész épületet úgy kell elképzelni, mint egy üvegpalotát, van vagy 5 szintes, meg még néhány fél szint, mozgólépcsők tömege kígyózik a szintek között, és egymást váltják az üzletek, gyorséttermek. Itt ért az első negatív élmény, a Relay nevű boltban éppen megvettem Anyunak a Burda Plus-t, s a fizetésnél az esernyőmet egy polcra támasztottam, sajnos otthagytam, a bolt előtt viszont eszembe jutott, de mire visszaértem, már valaki meglovasította. Örültem, hogy 7 euróért ugyanezzel a lendülettel a szemben lévő árudában beszerezhettem egy újat. Érzésem szerint, ez tartósabb lesz. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.