A vágyakozás kora

(Stílszerűen „Berlin Sans” betűtípust választottam a cím megadásához, remélem ez a blogomban is átjön)

Istenem, adj nekem napi 12 óra alvást! Hiába van az embernek kukázott függönye, ha nem tudja felszerelni. Az extrém belmagasság átka. Az íróasztalra-szék kombót egyelőre még nem mertem bevállalni. Az a lényeg, hogy a nap reggeli intenzív munkája miatt mostanában megint nem tudok aludni. Éjjel nehezen hajtom álomra a fejem, hajnalban felriadok. Reggelre kiizzadok, annak ellenére, hogy kikapcsolják a fűtést. Amiben az a slusszpoén, hogy nálam alapból nem lehet 5. fokozatra kapcsolni a hőátadás intenzitását, hanem csak 3,5-re tudom feltekerni. Ennek főleg a téli mínusz 15 fokban fogok örülni.

A keddi napon megejtettük a „Pubcrawl” hívószavú közös kocsmatúránkat. Ezen jeles eseményen nem sok emberke vett részt, mivel mindenki a tanulók zöme hazautazott, vagy egy másik várost látogatott meg. A Hakescher Markton volt a „Meeting Point”, vagyis itt gyűlt össze a nagyjából 40 fős tömeg. Itt kaptunk egy kis hideg elleni, orvosságként ható gyomorkeserűt, ami valójában édes dzsúsz volt. Egy mexikói hangulattal meghintett hatalmas étterem-bárban folytattuk az estét. Ott megkaptuk a következő kedvfokozó üdítőnket, stílszerűen tequilát szolgáltak fel nekünk. Maradtunk kb. 45 percet, ezalatt saját költségen lehetett koktélozni, vagy egyéb bólét rendelni. A következő állomás egy keleti hangulatú pub volt, ahol jó pénzért, még vízipipázni is lehetett. Utolsóként a Zapata nevű kávézó, pub, kocsma, diszkó, club jött, ahol mi már egyszer megfordultunk. Itt elektro-macskazene volt a talpalávaló. Az este itt is érdekesen telt, életemben nem szólított még le ennyi pasi összesen 3 óra leforgása alatt. Megvártuk a reggelt, a kedvezőbb hazautazási lehetőségek reményében, s szerencsénkre a busz sem maradt ki.

Szerdán ismét magányosan a Bierkeller-ben (szó szerint: Sörpince) tengődtünk. Úgy 11 óra tájékán már embereket is láttunk, és végre eljutottam odáig, hogy párbeszédet folytattam valakivel, sőt egyenesen 2 emberrel is beszélgettem németül! Nem sokat persze, de kezdésnek elég volt. :) A lépcsőházi hazavezető utamon bukkantam rá újabb szeretetcsomagomra! Hihetetlen, hogy mekkora cigány tud itt lenni az ember! Kezdetben egy műanyag keverőtálért, evőkanálért fohászkodtam és egy függönyért. Még a múlt héten kaptam fém tésztaszűrőt, kést, kanalat! fél csomag rizst, egy gerezd fokhagymát és egy csavarhúzót. Vasárnap este találtam 2 darab műanyag keverőtálat, egy kerámia mélytányért, egy bögrét, egy műanyag tésztaszűrőt (sokkal jobb), és egy sörös poharat! Mindezt kifogástalan állapotban. És ezen az áldott szerda éjjelen, a sok fohász után, imáim meghallgatásra kerültek, mert a lépcső tövében egy eredeti NDK-s vízforraló várt rám! Jelentem, működik! :D

A legnagyobb kalandot a tegnapi napon kétségkívül a Lidl-s hadjárat jelentette. Éles szemű Lilla barátom, már ideje korán felismerte, hogy az alagsor roskadozik a Lidl-s bevásárlókocsik tömege alatt. Hallottunk már meséket az itteni szokásokról, bár nálunk inkább a szükség győzött, hát elkötöttünk egyet. Nagybevásárlás címén irányba vettük a legalább 2 kilométerrel messzebb fekvő Lidl-t. Élvezet volt végigtolni a járgányt a macskaköves részeken. Odafelé még mondjuk működött a „Hopp-hopp-emel!”- megoldás, de visszafelé már kevésbé. Az idő is nagyon jó volt, még a kabátomat is ledobtam magamról, este bezzeg, a városnézés utáni kemény 3 fokos hűségben (!), azon aggódtunk, hogyan éljük túl az elkövetkező napokat!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.