Ich bin eine Berlinerin(Mert ugye én Fraunak számítok)

Németország fővárosa felé vezető út viszonylag zökkenőmentesre sikerült, azért megemlíteném az autópályán éjszaka cikázó, bólogató sofőröket. 3 órányi alvás után élvezet volt arra kelni, hogy a felkelő nap sugarai átütnek a szemhéjamon, és Csehország zöld hegyekkel tarkított kanyargós útjain száguldunk. Eldöntöttem, hogy oda még vissza kell mennem. Újabb ország kapott helyet a képzeletbeli kívánságlistán. Berlinbe beérve, azonnal feltűnt, hogy nincs forgalom. Nagyon kevés az autós, mindenki biciklivel közlekedik, erre van is lehetőség, hála a gondosan kiépített bicikli utaknak. Ez utóbbiak sokkal jobb minőségűek a gyalogutaknál. A levegő sokkal tisztább, mint például Budapesten, vagy akár Pécsen, viszont párás, ezt a hajamon meg a bőrömön tapasztalom. A kollégiumot is könnyen megtaláltuk, Hausmeister bácsi is készséggel állt rendelkezésemre. Kicsit ijesztő volt az ürge, ahogy terminátort megszégyenítő robotos mozgással, masírozott végig a folyosókon, a szobám felé. A szoba elég nagy, és luxuslakosztály az előző kollégiumhoz képest, hála a kolesz melletti Kaiser’s-nek az ellátást nulláról all inclusive-ra tornásztam fel. A Hausmeister bácsi a szabályok ismertetésénél kissé hadaróra vette a figurát, de én továbbra is értelmesen bólogattam. Szörnyű hiányosságra lettem figyelmes, a fürdőben nem volt zuhanyfüggöny, így árasztásos testművelést végzek, minden fürdés alkalmával. Később kedves Buddymmal elzarándokoltam az Ikeába, ahol hát persze, hogy csak a legdrágább 12 eurós zuhanyfüggöny volt!

Az árakban csalódnom kellett, minden baromi drága. Szerencsére itt is vannak „gazdaságos” termékek, így be lehet osztani a pénzt, és éhen sem kell halni. Vegyük példának a Lidl-t, itt az árak teljesen egyformák. Jó mondjuk van, ami 10 forinttal drágább, van, ami 20-al olcsóbb. Sajnos mastercardomat itt nem tudom használni, csak a készpénzes megoldás jöhet szóba, ami az első és a második ott jártamkor is kínos helyzetté fajult a pénztárnál, amikor sorban tologattam vissza a termékeket törlésre. Ez a baj, ha csak 20 eurót viszel nagybevásárlásra. A gyorséttermeket elfelejthetem, alkoholt boltban érdemes venni, de remélem találok majd itt egy olcsó Bakegérszerű Kneipe-t.

Csütörtökön tartották az ünnepélyes megnyitót a HTW aulájában, ami itt nem a földszinten van, hanem a legfelső szinten. A Schwerpunkt számomra az volt, amikor egyesével fel kellett állnia a 156 embernek és bemutatkoznia. Nem gyengén izgultam, rám jött a remegés, és legalább 15 alkalommal elhadartam magamban, hogy „Ich heisse Edina Varga. Ich komme aus Ungarn. Meine Heimat Universität heisst Óbuda Universität und mein Studiengang ist Modedesign. „ Nem kaptam visszajelzéseket, de remélem, hogy nem rontottam el. :D

A Buddym ekkor is tartotta a frontot mellettem. Katharina egy igazi tündér! Tényleg mindenben segít, mindent megcsinált helyettem: bejelentett a Bürgeramt-ban, nyitott nekem Bankkonto-t, aláírtuk a Mietvertragot, megkaptam a Semnesterticket-em. Utóbbi egy A/5-ös méretnél valamivel kisebb, otromba papírdarab, ami egyben a féléves bérletem is. Vettünk hozzá direkt gyerekeknek való tokot, mert a nevem egy hét után kopásnak indult rajta. :D Katharinával eddig sajnos nem sokat tudtam beszélgetni, mert németül kellene megtennem, és az angol most jobban megy. Meg félek, nagyon félek németül megszólalni. L 

A legolcsóbb koktélos helyet a Warschauer strassén találtuk meg, ahol egy koktélért 3 eurót kellett  lecsengetni. Egyszer belefér gondoltam. Az említett utca amúgy nagyon népszerű. Egymást váltják a pubok, szórakozóhelyek, kajáldák, second hand shopok, az utcán csak fiatalokat lehet látni, ami nem jellemző arra a környékre, ahol a kollégium van. Itt pezseg az élet, meg a pezsgő is a kezekben, ugyanis itt SZABAD AZ UTCÁN ALKOHOLT FOGYASZTANI. A romkocsmák Németföldön is reneszánszukat élik, így már másodszor buliztam Casapeia nevű helyen, ami egy régi, omladozó gyártelepből lett kialakítva. Ezen az estén próbálhattam ki az utcai 50 centes wc-t is, amit a kaland után egyszerűen csak spaceship-nek neveztem. Az egész helyiség lemossa magát belülről, aztán nagyon hangosan szárítja a használat után. Csütörtökön a német szintfelmérő dolgozatot megelőző estén egy LUX nevű szórakozóhelyen kötöttünk ki, ahol egy International Erasmus party folyt. nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ellőhetem a „Hogy milyen kicsi Berlin” poént, de ott összefutottam 2 sráccal is, akikkel előzőleg Facebookon ismerkedtem meg. Mindez, persze a véletlen műve.

A szintfelmérő nem tűnt nagyon nehéznek, majd hétfőn rögtön az első óra előtt megtudom az eredményt. 16 szintet állítottak fel, amit nehezen tudok értelmezni:

• 1. extra kezdő.
  
• 2. hallott már német szót - kezdő.
  
• 3. legalább 3 kifejezést tud németül kezdő.
  
• 4. tudja, hogy ő most Németországban van, ahol mindenki németül beszél, és ő is tud néhány kifejezést németül – kezdő.
  
• 5. kezdő.
  
• 6. álkezdő.
  
• 7. aki titkolja, hogy tud németül álkezdő.  
  
• 8. olyan álhaladó, akinek nyelvvizsgája is van, de nem használta a német nyelvet.
  
• 9. álhaladó.
  
• 10. haladó, ő az, akit nem tudnának már eladni.
  
• 11. haladó, konyhanyelven halad a mindennapokban, és a nyelvtant is vágja.
  
• 12. haladó, aki már egy randit is meg tud beszélni részegen.
  
• 13. középhaladó, aki folyékonyan beszél, de néha téveszt.
  
• 14. nagyon überhaladó, akinek minimum felsőfokú nyelvvizsgája van.
  
• 15. nagyon überhaladó, akinek felsőfokúja van, és minden nap használja is a németet.
  
• 16. az extra király überhaladó, aki anyanyelvi szinten keni - vágja a németet.

Nos, én örülnék, ha a 8. csoport környékére pottyannék be. Szinte hihetetlen, de a 13. csoportba sikerült becsáváznom magam. Anya, hagyd ki a következő mondatot: Szóval kissé másnaposan sikerült azt a Deutsch Test-et megírnom, mégis kiderült, hogy a schriftliche Kommunikation sokkal jobban megy. Sajnos amióta itt vagyok még nem nagyon sikerült németül csevegnem, inkább az angol az, ami népszerű. A csoportom az borzasztó… A 3 óra alatt általában 3 egész feladatot sikerül megoldani, túl sok a „Gyere ki a csoport elé, beszélj erről a képről, égesd le magad, érezd kényelmetlenül magad” feladat. Erőltetve vannak a kiscsoportos közös feladatok és emiatt nem haladunk semmit, arról nem beszélve, hogy olyan feladatokat adnak nekünk, amihez hasonlót még 10. osztályban csináltam.

A mai napon (20. 10. 2010) véglegesítettük a tárgyfelvételt. A következő kurzusokon fogok részt venni:

Modellgestaltung

Modedarstellung

Gestaltungslehre

Schnittkonstruktion

Kollektionskonzept

Schnittgestaltung

Produktmanagement

Englisch ( ez valami középfokú nyelvvizsga előkészítő, vagyis laza 3 szinttel erősebb a tudásomnál, de úgy vagyok vele, hogy nincs tétje, s talán nem is árt, ha megfingatnak egy kicsit. )

A Nagy Van-Nincs Lista:

VAN

Megfázás rögtön az elő napon.

Magyar lányok: Gasztonyi Lilla, aki otthon is a csoporttársam, Szórád Eszti, aki amúgy Pécsen tanul, Mátyás Anikó, aki vonattal jött, és Futár Fanni, akit soha nem látok. :D

Emeletes helyi járat: Egy kis extra élmény az elmaradott országból érkező magyaroknak.

Dunkin Dounats

Sok Starbucks coffee

Sokféle mobilszolgáltató: Szemét FONIC!!!!!!!!

Mehrwegflasche, vagyis minden üveg visszaváltható: Ahogy egy tisztességes hajléktalan, úgy gyűjtöm az üvegeket. Egy ásványvizes palackkért 0,25 euró üti a markom!

Segítőkész, kedves emberek

Biztonság: A szomszédban egy hatalmas rendőr horda lakozik.

Csend: 22 óra utáni Lärmschutzal megspékelve.

Tiszta levegő: Pont ezért szutykos még a tüdőm.

Király, étterem színvonalú menza: Olyan nagy, mint egy focipálya és egy lila színű, Studentencard-dal kell fizetnünk.

Currywurst: Ígérem, egyszer megkóstolom. Minden nap készülök rá, és intenzíven vágyakozom.

Berliner Rundfunk 91,4: A helyi rádió. Minden reggel ezt hallgatom, és tényleg kifogástalan „nagy klasszikus” zenéket játszanak!

Jó társaság: Minden erasmusos deják jó arc, mindenki mosolyog,mindenki bulizik és mindenki közösülni akar, ezt néha nehézkes tolerálni. :) Állíthatom, hogy egy jó csapat verődött itt össze.

NINCS

Éjszakai járat (busz): Hallo, ja, hall engem valaki? Mi az egy fél órát kell gyalogolnom hajnalban haza? Mi az, hogy napközben meg kimaradnak a buszok? Mi az, hogy mindenhol k***a macskakövekkel borított utcákon falhatom a métereket? És miért kell mindig botladoznom? Viszlát magas sarkú!!!!! Egykor még szerettelek!!!

Ellenőr!!!!!!!!!! hehehhe, bár állítólag valaki már találkozott velük…

Normális WC a suliban: Szintén első nap ért egy kedves pillanat az árnyékszékkel. A lehúzás után egyszerűen mindent elöntött a víz. Sikerült vizet fakasztanom a 2 emeleten, amely vad gejzírként lövellt elő a  a wc mögül, én meg sikoltozva próbáltam a befelé nyíló ajtót kirántani, amely mozdulatot a saját testem akadályozott meg a 80 négyzetcentiméteres helyiségben.

Kevés a kuka

Túró Rudiiiiiiiiiiiii I miss u!

Vasárnapi nyitva tartás: Vasárnap reggel fél 9-kor sugárútra keltem, hogy aznapra tervezett éhségemet csillapítván némi szénhidrátot vegyek magamhoz, erre semmi nem volt nyitva a környéken. Otthon ártatlan képpel, nagy zöld szemeket villantva kényszerítettem ki Lillától egy szelet toast kenyeret. :)

Olcsóság: Az tény, hogy mindenki kedves, és az ügyintézés is általában gyors, de hogy mindenhol pénzt gombolnak le rólad, nah az nem túl herzlich! Legjellemzőbb példaként a mosógéppel hozakodnék elő: 2 euro egy menet!

Ingyenes szórakozóhely: Eddig a legolcsóbb belépőjegyet a magnet Club-ban gomboltál le rólam, ez egy jelképes 4 eurós összeget jelentett. A dizsi, amúgy nagyon jó volt. Itt zajlott az első közös party. Autentikus indie-rock-ra rázhattuk a hajunkat, öklünket, mellünket.

Mentes ásványvíz: Első délutánomon, a szomszédban lévő Kaisersben bonyolított első nagy bevásárlásom alkalmával, első áldozó tekintettel, mit sem sejtve fordultam be a „piás” részlegre, hogy egy karton mentes vizet borítsak rozoga, recsegő kocsim alsó szintjére, amikor kétségbeesve tapasztaltam, hogy az ásványvizek ugyanannyiba kerülnek, mint például a coca-cola, és csak 2 fajta mentes víz van!!!!! Contrex, illetve EVIAN. Másfél literes kiszerelésben egy euró. 2 hete érzem, hogy intenzíven száradok ki. Jobb lenne, ha nem csak a Berliner Kindl becézetű sörrel hidratálnék.  

Függöny: Elhatároztam: Szenvedek, de akkor sem fogok plusz függönyt venni. Varrógépes kezelés nélkül nem lenne valami esztétikus látvány. Az az egy vajszínű lepel nem sokat takar a reggel reflektorként, 50 Celsius fokkal a képembe világító napsugárból.

Szombaton délután ellátogattunk az Oranienburger straße-ra, amely helyet még a buszos Stadtrundfahrt-on néztünk ki. Egy hatalmas régi üzletház, és annak udvara van romkocsmává, romklubbá, romkiállítótérré alakítva. Az épület több emeletes, minden szintjén lepukkant „showroomok” vannak, ahol a művészek alkotnak, árulják műveiket, sőt, vannak, akik ott is élnek! A falakon egy tiszta, üres négyzetcentimétert sem lehet találni, mindent jó minőségű graffitik borítanak. Az épület mögött rozoga kis galériák vannak, az egész olyan, mint egy hajléktalantelep, de ennek ellenére nagyon hangulatos és bámulatos alkotásokat csodálhattunk meg itt.

A Stadtrundfahrt, annak ellenére hogy, busszal mentünk, és így a fotós dokumentálás, vagy hosszas nyálcsorgatós bámulás lehetetlen volt nagyon jól sikerült. Én nagyon megvoltam elégedve a mi kis keleti oldalunkkal, már itt érzékeltem, hogy minden mennyivel modernebb, mint Budapest, aztán, amikor átgurultunk nyugatra, azt hittem, hogy New Yorkba értem. Baromi modern a nyugati rész, hatalmas, csillogó épületek, rengeteg puccos étterem, pub, drága üzletek, minden utcában 2 H&M üzlet, nem tudod, hogy hova nézz szituáció, és a szomorú valóság, szerény országunk legalább 20 évvel le van maradva, vagyis el van maradva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.